STUCKNESS while reading my FREE monthly letter:
Temetésben
[A temetés másnapján mesélni akartam neked. Minden nap mesélni akarok, ez nem változott, de téged mégiscsak a temetés érdekelne a legjobban. Mesélni kezdtem hát róla, de semmit sem esett még ilyen nehezemre elmondanom neked. Egyre halkult a hallgatóságom. Ha érted, mire gondolok. Egyre halkul. Nem tudom, ez visszafordítható-e, nem tudom, tudok-e rád még erősebben emlékezni, olyan erősen, hogy most már mindig mellettem legyél, olyan erősen, hogy a hangodat is újra halljam, és hogy azzal nem kockáztatom-e, hogy konzerválom a veszteség fájdalmát, ahogy minden veszteségemmel tettem, hogy mára a múltam kútja, a mélységesen mély, megtelt — egyszóval itt az a kérdés, el lehet-e engedni valakit úgy, hogy intenzíven emlékezünk rá, és hogy ez a művészet kategóriája-e, mint amikor a karatemester puszta kézzel téglát tör. És nem ugyanígy tesznek a nénik feketében a friss virágos sírokra borulva, akik már nem is annyira öregek? A férfiak miért járnak ritkábban temetőbe? És ki fog nekem válaszolni, Tati, ki?]
Úgy terveztem, nem leszek ott a temetéseden. Hosszú évekig így terveztem.
Mielőtt meghaltál volna.
Pedig szeretek a temetőben, sőt, a temető az, ahol szeretek: előbb látogatok Père-Lachaise-t, mint Montparnasse-t, bronxi temetőt, mint Central Parkot. Erről is te tehetsz, miattad van persze. Temetőkben neveltél, otthon vagyok bennük. Temetőkben és templomokban, csak a templom zárt tér volt szigorú szabályokkal, a temető meg játékra alkalmas, zöldben, a szabad ég alatt.
[Miért nem engedtem mégsem, hogy Ábrahám behozza a focilabdát az autóból a temetésedre?]
Minden fontos volt, ami neked fontos volt, és neked fontos volt a temető, az egyetlen épített tér, ahol az ember még a természet része. Mindebből, és egyetlen fennmaradt gyerektörténetedből, melyben színes fakockákból újra és újra mauzóleumokat építesz, majd felettük gyászbeszédet tartasz, levonom a következtetést: azért álltál papnak, hogy temethessél. Ami azt illeti, a nyomodba sem ér senki temetésben. (Aki ellentmondana, megtalál Brazíliaváros nagy mesterséges tava felett az ötödik utcában: nézzen a szemembe, mindkét ép szemembe, ha mer.) Ki tudja? Lehet, hogy a világon senki sem tud úgy osztozkodni a másik gyászában, ahogy te, lehet, hogy ebben te voltál a legjobb. Az ilyesmiért nem osztanak évente díjat. De te még a politikai karrieredet is így alapoztad meg, amikor 34 évesen újratemetted Maléter Pált, az 1956-os forradalom honvédelmi miniszterét.
[Nem hiszem el, hogy így kell beszélgetnem veled. Hogy te már csak én magam vagyok.]
Mi enyhít az emberi fájdalmon?
Mi erősebb a halálnál?
Csakis a másik ember.
[Azt, hogy én ezt tudom és mégis bujdokolok, mert kevésbé fáj egyedül, megosztottam még Pesten a balerinából lett manikűrösömmel, akitől fekete körmöket kértem. A szeméből sugárzó szánalom segített megvilágítani a hiányzó kontextust, a másik szemszöget, amit eddig mindig te tettél. Persze baszhatom a kontextust. Tessék. Csak megjött a harag stádiuma. De a harag jó érzelem. Megtisztít.]
Fontos volt nekem minden, ami neked fontos volt, és neked fontos volt a temető, és neked is apád miatt volt fontos. De nem én örököltem meg tőled az apa-kultuszt, hanem te Feri nagyapától a jelen-nem-levés művészi gyakorlását, mert gyerek legyen a talpán, aki ne istenítene egy ritkán, de akkor mindenkinél jelenlevőbb apát.
Nézd, mit találtam:
“1959-60-ban lehettek azok a börtönlátogatások, amelyek életem első börtönélményei. Anyám megmondta, hogy megyünk Vácra, apátokat meglátogatni. És akkor a három fiával nekiindult. Az alapvető élmény, hogy apám van, és aztán apám hosszú időre nincs.”
A saját szavaid.
A legkedvesebb történeted Feri nagyapával arról a hagyományról szólt, hogy “sokszor” (évente négy-öt alkalommal) elvándoroltatok kettesben a Kozma utcai temetőbe a nagyszüleid, a dédszüleim Vitál Helén és Donáth Lipót sírjához. Ha valaki, hát Donáth Ferenc nagyapám tudta, hol lehet privát beszélgetéseket folytatni.
Később többet is megértettem a temetők csodájából, abból, hogy a temető a legemberibb gesztusokat őrző tér, mert temetéskor nemcsak búcsúzik az ember, nemcsak végső tisztességet biztosít, nemcsak vigaszt nyújt és kap. Egyedül ott és akkor osztozunk a mindannyiunkat összekötő tragédián, a halandóságon, ezért sehol máshol nem vagyunk úgy közösségben, mint ott. A temető a szolidaritás tere. Akkor is az, amikor csak a csendjével ajándékozza meg az emlékezőt, mert üresen is otthona a pillanatoknak, amikért valójában élni érdemes.
Nem a temető volt az oka, hogy nem akartam elmenni a temetésedre.
Azután mégis elmentem. És mégcsak nem is a részvételem volt a legkülönösebb tapasztalat, mely a temetésed kapcsán ért, hanem hogy két legközelebbi barátom (hárman vannak összesen) osztozott ebben a “nem akarok elmenni a temetésre” érzésben. Olyannyira, hogy ezt előzetesen jelezték nekem. Mintha legalábbis láttak volna RSVP-t a gyászjelentésen. Olyan nagyon meglepődtem mind a kétszer – azon, hogy jelezték, és azon, hogy nem akartak –, olyan nagyon igyekeztem szabadulni abból a pillanatból, amikor ezt épp ők jelzik nekem, hogy eszembe sem jutott visszakérdezni: Miért nem? Nem is tartottam illendőnek. A halállal való viszonyunk a legintimebb mind közül.
“Ugye nem várod, hogy elmenjek a temetésre?”, kérdezte egyikük, akit nem ismertél, és akit nagyon szeretek, és akinek azt feleltem, hogy persze, hogy nem várom, ami igaz is volt. Csak azt nem tettem hozzá, hogy utoljára akkor éreztem hasonlót, amikor valaki még közelebbi arra kért, bocsássak meg neki, amiért megcsalt.
[“Ne túlozz, Miruskám!” – tessék, csak megszólalsz. Ha provokállak, mindig megszólalsz.]
Pedig Popper Péter szavai jutnak most eszembe, hogy az igazság kimondásával rombolni is lehet. Ha a másikkal való összekapcsolódásodat nem veszélyezteti az, ami a lelkiismereted nyomja, viseld egyedül a rossz érzést. Nem kell mindent kipofázni.
“Biztosan? Ugye nem?”, folytatta a barátom: “Nem ismertem apádat.”
“A temetés az élőkről szól”.
Ennyit tudtam hozzátenni.
A temetés az élőkről szól.
Amit most mondani fogok arról megpróbálnál meggyőzni, hogy ne tegyem. De már nem vagy, 114 napja meghaltál, amiért nem hibáztatlak, ezért épp nem vagyok dühös, egyszerűen nem tudok dühös lenni senkire azért, mert nincs velem. Csak fájni. Talán Jávor Dani, aki felajánlotta, hogy megszerkeszti helyetted akármit is írjak, segít majd kihúzni ezt a részt. Igazából már meg is vitattam vele a temetés utáni másnap, hogy úgy érzem, nem bölcs közeli szerettünknek bejelenteni, hogy nem leszünk ott, amikor neki temetnie kell. Jávor Dani – aki nagyon ott volt, minden nemottlévő legközelebbi ember helyett is kétszer, talán mert ő épp három évvel a halálod nyara előtti nyáron veszítette el az édesapját, talán csak mert rokonlélek – megértésre buzdított, ahogy te tetted volna, azt mondta, hogy az efféle bejelentés önismeretre és bátorságra vall, önmagad őszinte felvállalására – és ebben nektek Danival igazatok van. És mégis.
Nem kell mindent kipofázni.
Keveset hallunk gyászolótól arról, hogy neki mi a jó és mi nem, annál többet feltételezünk, és óvatoskodunk feleslegesen. Gondoltam az apropóból, hogy mesélek neked, meg mert egy gyászoló azt tehet, amit akar, és mert bízik benne, hogy valaki időben meglátja ezt a gyors műfajváltással megosztott tanácsot itt:
NE KÉRDEZD MEG a barátodat, hogy bántani fogja-e, hogy nem leszel ott a szerette temetésén.
Ha tényleg jó barátod, nem fogja észrevenni, hogy nem vagy ott. Még akkor sem, ha soha, senkinek, sehol nem lesz nagyobb szüksége rád, mint neki ott a temetőben.
Trust me.
Mindig szóltál, amikor ismerős veszített el valakit. Azt tanácsoltad, nem kérted, inkább ajánlottad, hogy hívjam fel a gyászolót. Juszt is levelet írtam. A népmesei okoslány nyomában: meg is tettem, amit megakartam, nem is kellett a másikat zargatnom egy telefonnal. Zargatnom. Micsoda baromság volt azt gondolni, hogy a hívásommal csak beledörgölöm az orrát a tragédiába, miközben én szorongok attól, hogy mit fogok mondani, hogy mindenkinek csak kínos másodperceket okozok. Én én én. Ő gyászol és én szorongok. Őrület. Mikor lehet, hogy nincs nagyobb ajándék annál, minthogy felkeresem. Minél neandervölgyibb módon, annál inkább. A hangom az, ami kell! Az élő, emberi hang.
Nem a szivecske.
Nem az üzenet.
Nem a levél.
A hang.
A jelenlét.
Az ölelés.
Az élet FIZIKAI megnyilvánulásai!
Az egyetlen, ami erősebb a halálnál. Az eleven ember az egyetlen, ami enyhíthet a gyászoló fájdalmán.
Most tanultam én is, sosem hívtam fel a gyászolót ezelőtt. De most egy életre megtanultam, hiába mondtad el mindahányszor, hiába láttalak felkészülni a temetésekre: órákat tölteni vadidegen gyászolókkal óradíj nélkül. Mondjuk demonstrálhattad volna ezt húsz évvel később is, de húsz évvel később már rég késő lett volna megértenem, most meg tessék, ezt is tudom már. Bölcsebb lettem, ahogy Karsai Dániel suttogta, hogy rohadna meg minden istent játszó hatalom, társadalom, ember.
Úgy terveztem, nem leszek ott a temetéseden. Hosszú évekig így terveztem, mert amióta az eszemet tudom szorongtam attól, hogy lesz olyan, hogy te nem leszel, pedig alig több mint húsz év volt köztünk. Egy hasonló haszontalan napon, mint amilyeneket hét éve élek, szörföltem a neten, abban a speciális anti-temetőben, ahol halottak nincsenek, de a velem egyidős apám nagyon is létezik, és a következőt osztod meg a riporterrel az apádról:
“Nagyon nagyon sokáig szorongtam attól, hogy egyszer elveszítem. És nagyon fura amit most mondok: amikor harminc éves koromban meghalt, 86-ban, akkor azonban volt egy hihetetlen megkönnyebbülés érzés, hogy most már csak az enyém. Soha nem fogom elveszíteni.”
1986. július 15.
2024. július 11.
Különös, mit tesz a szülő halála. Írtam egy könyvet azzal a céllal, hogy rájöjjek, miért hagytam el a hazámat. De befejeztem mielőtt rájöttem volna. Csak most, hét évvel később értettem meg, hogy annak megélése elől menekültem, hogy keveset lehetek veled.
[Tiszta szerencse, hogy már nem szerkesztesz Tati, most gondold el, milyen fájdalmat okoznék, ilyen mondatokkal.]
Így vagy úgy, te mindig fullra megtöltötted a naptárodat. Így vagy úgy, július 9-én megkérdeztelek, hogy van-e már másnapra társad a temetőbe menet. Így és csak így történhetett, hogy életed utolsó napján a legnagyobb ajándékot kaptam tőled, amit ember embernek adhat: az időd. Elvittél a Kozma utcai temetőbe, oda, ahová annak idején téged vitt édesapád, és azt cselekedtük, amit a legnagyobb értéknek tartottál, rámhagyva ezzel a hagyományt. Hiába tűnt el belőlem a hit, mindezt nehéz a véletlenre fogni, vagy ahogyan édesanyámtól tanultam, majd Somos Anna barátnőmtől hallottam, akár foghatjuk is, hiszen a véletlen az Örökkévaló fedőneve.
Nem akartam ott lenni a temetéseden. Legalább a gyászodon ne kelljen osztozkodni senkivel! Mert mit tudtam én még annak idején, mit tudtam én mielőtt meghaltál volna, hogy a gyászt egyedül közösségben lehet túlélni! Egyedül-közösségben.
Jó lenne hasonlóképpen érezni, ahogy te voltál Feri nagyapával. Jó lenne azt érezni, hogy most már sohasem veszíthetlek el. Jó lenne mesélni tudni neked a temetésedről. Jó lenne kapaszkodót találni, hogy van értelme bárminek. Megtanulni közösségben lenni.
Azt, vagy puszta kézzel széttörni a téglát.