A nemírást csinálom a legtöbbet. Épp nem ezt, amit most, bár jobb, hogy senki sem látja, mennyi idő és mivel telik el két mondat között. Minél inkább sikerült egyszer befejeznem valamit, annál kevésbé kezdek neki legközelebb újra.

Mászok.

Falat mászok a kút-börtönből kifelé, mint Batman, attól a ponttól, ahonnan nincs visszaút, ahol egyik kőpárkányról kell a másikra ugrani csukott szemmel, nem is egyszer, mint neki, hanem újra és újra, és ha egyszer sikerült, akkor a kőpadkán, amelyikben sikerrel megkapaszkodtam, lefagyok, mint akinek az élete függ attól, hogy nemír. Hemingway mantrája a saját padkáin így hangzott: “Ne aggódj. Máskor is ment az írás, most is menni fog.”

Máskor is ment az írás, most is menni fog.

Az önszabotázs tényét először Alix M. Freedman, Pulitzer-díjas oknyomozó tárta fel előttem a Reuters hírügynökség Times Square-i felhőkarcolójának üvegirodájában. Azért szánt rám időt, mert sokra tartotta a cikkem a magyar európa parlamenti képviselőnőről, aki mint politikai menekült rejtőzködött a kétezres évek elején Kanadában. Alix épp azt kérdezte, mikorra várhatja a következő sztorit, és akkor ott, neki elárultam ezt a lefagyási szindrómám. Tizenhat éve már, hogy Alix megmondta, ezen a bökkenőn más nem tud segíteni csak a pszichológus. Azután tavaly a kolorádói Sziklás-hegységben a várva várt pszichológus azt hiszem, épp ezzel a problémakörömmel felsült. Azt hiszem. Nem lehetek egészen biztos benne, hogy nem én sültem-e bele a terápiába. Mindenesetre amikor ott ültünk egymással szemben, májusban is hócsizmákban, a pszichológusnő azt a kérdést tette fel – mert a pszi-vel kezdődő foglalkozásúak csak kérdeznek és kérdeznek, egyetlen kijelentő mondat nem sok, annyi sem hagyja el a szájukat, akármennyit fizetsz is nekik – tehát Erica a hócsizmában azt a kérdést tette fel, nem lehetséges-e, hogy olyan dolgot erőltetek az írással, ami nem az én utam. Hisz ha az én utam lenne, akkor azért csak csinálnám. Akkor azért szeretném csinálni. Mondtam neki, hogy semmi más nem melegít úgy át belülről, mint az írás. Mégsem csinálom. Hogy voltaképp ebben kérem a segítségét, hogy rájöjjek, vajon miért nem gyakorlom azt, ami boldoggá tesz. Erica meg kötötte az ebet a karóhoz, hogy ha nem csinálom, akkor lehet, hogy nem is kellene csinálnom. Lehetséges, hogy valaki ősöm, hogy a nagyanyám, az apám miatt, hogy értük, hogy csak hiszem, hogy magamért. Szóval próbált megbarátkoztatni a gondolattal, hogy ideje letennem róla, hogy úgy jutok ki a kút-börtönből, mint Batman. Azt hiszem, ez volt a legamerikaiatlanabb gondolat, amit amerikaitól hallottam. 

Megpróbáltam hát magam utánajárni a dolognak.

A lefagyottság okának. 

Igazságtalan lenne elhallgatni, hogy Erica is segített azért ebben, ha nem is tudatosan. És ha hiszitek, ha nem, végül megint ki fogtok velem kötni a temetőben. Ha velem maradtok. És voltaképp ez itt a legnagyobb kérdés. Hogy velem maradtok-e. 

Erica először is megkért, hogy ütemesen, felváltva verjem a tenyeremmel a térdemet. A balt, majd a jobbat, a balt, a jobbat, és három percig ezt ne is hagyjam abba. Közben tartsam a szememet csukva és engedjem az agyamat emlékezni. Emlékezni arra, ahonnan a baj ered. Azt mondta, mindegy, hova vezet az agyam, mert ahová vezet, annak jelentősége lesz, és akkor onnan indulunk el. 

Hétéves voltam, amikor ezt a traumakezelési gyógymódot Erica honfitársa Francine Shapiro kikísérletezte, és elnevezte EMDR-nak, ami szem (és más) mozgásokkal történő deszenzitizálást és újrafeldolgozást jelent. Magyarul: rövid etapokban hívatja elő az aggyal a traumatikus emléket, és “teszi a helyére”, dolgozza fel újra a térdcsapkodás segítségével.

Az én agyam Miskolcra teleportált egy lakótelepszéli óvodába, melyet a miskolci evangélikus templom közelében találtak a szüleim, akiket oda rendelt ki az egyház. Segédlelkésznek lenni épp olyan, mint diplomatának: mínusz a státusz és a fizetés. Bárki rendelte is oda Tatit miskolci-ózdi-sajókazai körzetes papnak, beleszólt a sorsomba, mert ugyan lehetett volna szerencsém is, vidékibb, emberibb, szívmelengetőbb közösséggel, mint az az elátkozott óvoda, de én épp oda kerültem. Ott közösítettek ki a gyerekek és a nevelők, ott szembesültem vele, hogy közösségbe tartozni, avagy nem hozzá tartozni, fáj. 

Bölcsődés nem voltam. Mama szoknyáján ültem, saját, egyszemélyes gyerekparadicsomomban életem első négy évében, egészen Dávid öcsém születéséig, hát az óvoda el is döntötte, hogy egy életre szorongjak a közösségektől. Nagyon pontos történetem arról, mi okozta végül, hogy nem tudtam az óvodában töltött órákban vécére menni, hogy kötelező alvás alatt azon a tábori ágyon csak simogattam a hasamat, hogy elmúljon a fájás, nincsen, az ilyesmihez több kell, mint ütemes térdcsapkodás, és talán nem is szabad erőszakkal visszahozni emlékeket, amiket nem véletlenül ástunk mélyre. Lett happy endem, ex malo bonum*, ha happy endnek lehet nevezni, hogy egy csoporttársamat szintén kiközösítettek – egyedül volt közöttünk olyan egészen kicsi korban szemüveges, és nem látta a tornaszőnyeget, ahol bukfencezni kellett volna, mert levetették vele a szemüvegét a bukfencezéshez – szóval a törékeny Szepesvári Tomi lett az én happy endem és első igaz barátom. De azért véglegesen eltört bennem valami túléléshez elengedhetetlent az az óvoda, és ki tudja még mi minden más, de Erica ragaszkodott hozzá, hogy maradjunk az óvodában, ott van a trauma-kutya elásva. Merthogy attól kezdve porcikám sem kívánt közösséghez tartozni. Egyfelől rám is ültetett a sors egyházközségeket, nagyszüleim, szüleim révén megannyi embert, akik második családomként folyamatosan a lelkészlak körül nyüzsögtek, és akikkel kapcsolatban voltaképp az egyetlen problémám gyerekként az volt, hogy egyáltalán voltak, hogy léteztek és mind az apám idejéért küzdöttek – velem szemben – sikerrel.

Másfelől azt ösztönből már négyévesen is felfogjuk, hogy ha hátatfordítunk a közösségnek, akkor elpusztulunk. Benne is, de nélküle biztosan. Küzdöttem hát lankadatlan, hogy a közösséghez tartozzak, de szorongva, tettetve, magamat soha többet meg nem mutatva, kettő-három barátot magam mellé ragasztva, mindenki mást kint tartva, a klikkeket messziről kerülve bizonyos arisztokratikus megvetéssel. Mindig szemmel tartva, hogy kit rekesztenek ki. Mert valakit mindig kirekesztünk. Egyetlen csoportosulás sem képes magát értelmezni anélkül, hogy meg ne határozná, ki nem lehet a tagja vagy mely tagja a leggyengébb láncszem. És mert a legelső élményem az volt, hogy én nem lehetek tag, és a partizánjáték csapatválogatása vált intézményesített éveim szimbólumává, miszerint az utolsók között választanak a csapatba – vagy, ahogy az amerikaiak olyan tűpontosan mondják, hogy “nem látnak” engem –, onnantól kezdve már csak az hajtott, hogy ne én legyek a kirekesztett, és hogy megértsem, aki mégis az lesz, az miért. 

Amióta az eszemet tudom, szó szerint kizárólag a kiközösítettel tudok azonosulni. Azzal, aki egyedül van az erősebbel, a többséggel szemben. A sors fintora, hogy épp az én életemben lett világtéma a “cancel culture”, pedig kevésbé alliteráló nevek alatt mindig is létezett: az ókori osztracizmustól a középkori máglyarakásokon és kövezéseken át a 20. századi feketelistákig. Felköltöztünk az internetre? Feltaláltuk gyorsan a digitális kiközösítést is. Hogy mindebbe a média beállt köveknek, személyes rettenetem, bár mocskolta volna össze magát bármely más szakma, amelyet nem tudtam magaménak. Woody Allen kövezésén (csak egy példa okáért) úgy szorongtam, mintha legalábbis rólam cikkeztek volna, mert felőlem lehet akár sorozatgyilkos is, akkor se tegyük gyűlölet tárgyává. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a társadalom legritkábban sorozatgyilkosokat kövez. Azokat vezetéknevük kitakarásával börtönbe küldi, esetleg fizikailag kivégzi. Karaktergyilkolni mindig valaki olyat karaktergyilkol, akit bukni akarnak látni. Mint az apámat. 

Nem, nem itt kanyarodom vissza a temetőbe, csak oda, hogy Tati volt az, aki gyerekkorom óta, amíg hátat nem fordítottam ennek a bennem különösen félelmet keltő közösségnek, ami a sajátom, hordozott magával, mint valami kitüntetést, és mindenkinek bemutatott, mindenkivel összekötött, aki csak kicsit is számított a szemében. Ha nem lett volna az a miskolci óvoda, minden esélyem megadatott volna, hogy sokra vigyem odahaza, már ha Barabási Albert-László hálózatkutató siker-tételét veszem alapul (melyben az egyén sikerét a kapcsolati hálók határozzák meg), pont ahogy Dávid öcsém írta apánk halálakor: 

Evidencia volt őt hívni. Bármi történt. Nem csak azért, mert mindent elintézett. Mert egyébként mindent elintézett. Mindenre volt egy jó barátja. Az összetartásnak és egymást segítésnek olyan sűrű szövetét szőtte egész életében, ami soha senkit nem hagyott leesni.

Amikor Tatit élete végén kiközösítették, a társadalmi kötődésnek még az álma is lenullázódott a szememben. Itt volt egy ember, aki “egész lényével szervezte a közösséget”, akinek hivatása lett a közösségépítés, akit a karrierje csúcsán, mint Truman Capote-t álltak körül az emberek a társas összejövetelekor, ugyanazért, amiért Truman Capote-t: az istenadta mesélőkéjéért; itt volt egy ember, aki nem egyszerűen fürdőzött a figyelemben, hanem minden energiájával igyekezett a közönség tagjait ott iziben, a helyszínen összekötni, összeismertetni, köréjük biztonságos hálót szőni. Az egész életét feltette az emberekre, azokra is, akikről épp az élete végén kiderült, hogy őt magát nem fogadták el. (Jobban belegondolva, nem meglepő mód, előtte Capote is erre a sorsra jutott. Mert mit tesznek a közösségek: Felemelnek. Letaszítanak.)

Te mit csinálsz, ha kiközösítik a legfontosabb embert az életedben?

Azt hiszem, ő mindenkinek megbocsátott. Azt hiszem, én senkinek sem. 

Donath Laszlo a kozossegrol

0:00

/179.812336

1×

Itt is véget érhetne ez a lefagyottsági oknyomozás. Itt, hogy épp megértem, azért nem írok, mert a közösségtől való félelemben semmi sincsen: se belső tűz, se közönség, se bátorság. A saját elmém nem enged írni, mert a világom legmélyen, a legszűkebb gyürűnek alján, valahol az elátkozott óvodán is túl, ott, a lelkem poklában lakozik a gonosz érzés, hogy minek. Kinek. Nem kellesz. És jó helyen lakozik: nincs nagyobb bűn, mint nem átadni a világnak azt, amit csak te tudsz létrehozni. Magadban tartani azt, amiért jöttél. Nem megérteni, amit az őseim nagyon értettek, mert komolyan vették a Bibliát és benne az egyszem bárányt, akiért megéri visszamenni: hogy nekem is van egyszem bárányom. Egy ember, aki itt épp az összes sort elolvassa. Neked is van. Mindannyiunknak van esélye megtalálni azt, ami elveszett, márpedig ha megtalálja, az többet fog érni a világ összes bárányánál. A passzust szabadon értelmezve. És miért ne lehetne szabadon? A Biblia minden történet alaptárháza. 

De nem, ez a sztori, ahogy a legfontosabbak, a temetőben ér véget. 

Apám temetése ünnepnap lett. A szó szoros értelmében. Nem azért, mert ünnepeltük a halálát, vagy mert készültünk volna rá. Semmi sem ért váratlanabbul. Pedig már sok sok évvel ezelőtt, az ő eljövendő elvesztését is sokszor eszembe jutatta Mary Schmich amerikai újságíró popkultikus tanácsa arról, hogy nagyságrendben annyi haszna van a jövőn aggódni, mint rágugmit rágni egy matematikai egyenlet megoldása érdekében. Az egyébként folyamatosan aggodalmaskodó fejedben az igazi bajok meg sem fordulnak. Azok, írta Schmich (majd Baz Luhrman meg is zenésítette), a semmiből hajlamosak lecsapni egy lusta kedden, úgy délután négy felé.

Egy lusta, szabadnapos csütörtökön, úgy reggel kilenc felé.

Nem készültünk rá. Semmit sem vártunk kevésbé. Nem akartunk részt venni rajta. Tati temetése mégis ünnepnappá lett. Sok ember jött el, sokakat nem ismertem föl, sokakra nem néztem rá. Sokáig senkire sem néztem. Nem akartam a közepében lenni valaminek, amit végül át kellett magunkon engedni: a közösség gyászát. Hirtelen történt, talán amikor elsőként, majd másodszorra, és megint megöleltek, hogy megéreztem az erejét annak a sok embernek, akikből egyszerre, s ki tudja milyen varázslat folytán, befogadó közösség lett, és megéltem, hogy ez az erő engem megtart. Életben tart. 

Először éreztem ilyet. Ehhez persze kellett Tati is, de nem volt jelentősége, hogy neki szólt-e a jelenlét, és én csak mediátor voltam, megölelhető, lélegző, meleg test a neki szánt búcsúban, vagy engem is meg akartak néhányan ölelni, jelzésértékűleg, hogy itt vagyunk veled. Nem volt jelentősége, hogyan csöppentem bele, nincs jelentősége, hogy lehet, hogy többet ilyesmiben nem lesz részem. Megéltem. És bár egyetlen szent pillanat nem tud felülírni évtizedeket, különösen nem óvodai éveket, a temetőben, majd azt követően az apám építette békásmegyeri evangélikus templomban tartott megemlékezés során megcsillantotta magát mindaz az érték, amiért Tati élt. Megértettem, hogy sok ember, jó szándékból, együtt, katartikus, hátborzongató erővel bír, és ha épp arra gyűlt össze: gyógyít. Persze Tati legyintene erre a gondolatra, azzal, hogy amit én megéreztem az nem más volt, mint az Örökkévaló. Tati temetése volt az én égő csipkebokrom. Ex malo bonum. 

“Az egyetlen, amihez tartozni akarok, az az Isten. Akinek még a nevét sem szabad kimondani, akit senki nem látott, senki nem tud megfogni: na, ahhoz tartozom én.”

Frappáns bonmot is lehetne, de most hirtelen tudom — ki tudja honnan, de biztosan tudom —, hogy ugyanaz a szorongás rejtőzik ebben a gondolatában az el nem fogadottságról, mint amivel én küzdök. Apám bölcsődéje a snagovi internálótábor volt, ahol elvesztette a fél szemét. Ehhez képest micsoda egy hideg, miskolci óvoda? 

Ugyanaz a szorongás, egészen más reakció. Ő a hübriszbe esett tragikus hős-ségig feszítette a karakterét és mindenét beletette, hogy segítse a közt. Talán épp azért, hogy másokkal meg ne történhessen az, ami vele gyerekkorában. Én a közelébe se mentem, mármint a köz-elébe biztos nem, nemhogy megmutattam volna, ki vagyok. De most, hogy lassan minden megvilágosodik — ami egyedül, egyedül az írásnak köszönhető, hiszen, mint Joan Didion írok azért, hogy rájöjjek, mit gondolok — mindezek után, az nem lehet, hogy kóstolót kapok a közösség megtartó erejéből, és visszatérek rettegni tőle... Az nem lehet, hogy a közösségépítés vágya is megy a “minek” bugyorba. Nem. 

Mindig féltem a halált. Ma már számítok is rá, megélem hát a másodperceket. Próbálok minden pillanatot hasznosítani. Legfőképp azokat, amelyeknek látszólag semmi jelentőségük. A teregetéssel töltötteket, a húslevesfőzéssel töltötteket, a banki átutalással töltötteket, a közgyűlésen töltötteket, a vezetéssel töltötteket, az orvosi váróban töltötteket, és az éberen ágyon fekvéssel töltötteket. Próbálom ezt a temetői tapasztalást is kiaknázni – most úgy, hogy amikor nagyon, de nagyon nem akarok írni (úgy értem, minden nap), akkor írni kezdek. És amikor nem akarom megosztani, amit írtam, akkor megosztom. Talán mégis lehet közösséget építeni. Márcsak az a kérdés, hogy velem maradtok-e. 

*öröm az ürömben